Két nap, két különböző migrénes roham

Van olyan migrénes roham, ami lassan és fokozatosan alakul ki, míg más típusa hirtelen heves tünetekkel jelentkezik.

Már közel 20 éve élek migrénnel. Tinédzserkorom elején kezdődött, és azóta is elő-előjön súlyos fellángolások formájában. Emlékszem a migrén előtti időkre, amikor még nem akart rendszeresen felrobbanni a fejem. Akkor még a fény sem hatott úgy rám, mintha izzó késsel döfködnék a szemem, és úgy teltek a napjaim, hogy nem kellett rohamok miatt aggódnom.

Mára már ismerem a legtöbb kiváltó okot: a szagokat, a hőmérséklet-változást, a hónapok bizonyos időszakait. Tudom, hogy mi az, ami átható, heves fájdalmat okozhat a koponyámban. Mégsem tudom mindig megelőzni a rohamot, mert az időnként egyszerűen csak betör a fejembe, és nem tehetek ellene mást, mint hogy valahogy átvészelem. Ilyenkor elveszítek egy-két napot a migrén miatt, de hagyom, hogy ő győzzön.

Kétfajta migrén fordul elő nálam. Szeretném bemutatni az életem egy-egy napját a kétféle migrénnel, mert ezek nagyban eltérnek egymástól.

A „háttérben” ólálkodó migrén

A szokásos ízületi fájdalmakkal ébredek, azonban ez nem olyan fokú, hogy ne tudnék megbirkózni vele. Fogat mosok, megmosom az arcom, majd visszafekszem az ágyba, hogy körülnézzek a közösségi médiában, és válaszoljak az e-mailekre. Azután elindulok fényképeket készíteni a blogomhoz, vagy orvosi időpontra bemegyek a kórházba, esetleg beugrom egy órára a városba. Rendben vagyok, bár enyhe köd ül a fejemen. Zavaró, de nem akadályoz abban, hogy elvégezzem a dolgaimat.

Ahogy a nap halad előre, a kellemetlen érzés egyre intenzívebbé válik, és rájövök, hogy az egész nap a „háttérben” ólálkodó fejfájás kezd migrénné alakulni. A figyelmeztető jelek tudomásulvétele helyett azt remélem, hogy a koponyaalapon szétterülő fájdalom valami csoda folytán egyszerre majd elmúlik, de csak tovább rontok a helyzeten azzal, hogy erőltetem a tennivalókat.

Hazamegyek, felveszem a pizsamámat, és ágyba kényszerítem magam. A tompultság érzését vulkánkitörés váltja fel, ami a szemeim mögött robban. A fejem mintha lángokban állna, alig tudom nyitva tartani a szemem, és hihetetlenül érzékeny leszek a fényre. Ha becsukom a szemem, fáj, ha kinyitom, akkor is fáj, mindenhogy fáj. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy valami másra összpontosítsak, de a migrén már átvette az irányítást, és sírni szeretnék. De nem tehetem, mert a sírástól csak még rosszabb lesz. Olyan, mintha egy léggömböt fújtak volna fel a koponyámban, és már nincs elég hely. A nyomás egyre szörnyűbb, és biztos vagyok benne, hogy fel fog robbanni a fejem.

A hideg borogatások, a sötétség és annyi víz után, amennyit csak meg tudok inni, valahogy elalszom. Rendszerint egy-két órára „félálomszerű” állapotba kerülök (alszom, de hallom, hogy mi történik körülöttem). Mire felébredek, néha csillapszik a migrén, máskor viszont még rosszabbul érzem magam. Hányingerem van, forog velem a szoba, és alig bírok létezni. A barátom hideg vizet és pirítóst hoz. Nem akarok enni a hányinger miatt, de tudom, hogy muszáj, még akkor is, ha csak nagyon lassan bírom megenni.

Megpróbálom kialudni magam, elzárkózom a fény és más kiváltó okok elől. A migrén órákat, napokat, heteket lop el az életemből. És nem tehetek ellene semmit. A „háttérből” előtörő migrén akkor szokott jelentkezni, amikor elfoglalt vagyok, és sok feladattal kellene végeznem. A migrént nem érdekli a napirendem. Egyszerűen csak átveszi az irányítást.

A „reggeli” migrén

Ez a fajta migrén még azelőtt elkezdődik, hogy felébrednék. Azt hiszem, alszom, de érzem, hogy a fejem lüktet és zakatol. Intenzíven. A párnára nehezedő koponyám súlya kibírhatatlan. Olyan érzés, mintha a fejemet satuba szorítaná a puha, kényelmes párna, amin minden este alszom. A fájdalom átható és kegyetlen. A párna elnyeli a fejemet, és már feküdni sem bírok.

Hajnali 5 óra van, ülök az ágyban, körülvesz a sötétség és a kínszenvedés. Nem tudok a falnak támaszkodni. A fejem nem érhet hozzá semmihez. Alig tudom tartani a fejem, annyira nehéz. A nyakamra és a vállamra nehezedő súlya elviselhetetlen. Olyan, mintha egy bowling golyót ültettek volna be oda, ahol addig a fejem volt. Lefekvéskor a fejem még nem volt ennyire nehéz.

Kortyolgatom a vizet, amit az éjjeliszekrényre szoktam kikészíteni, és abban reménykedem, hogy ez csak egy álom, valójában meg se történik, és majd mindjárt felébredek a heves migrénes roham nélkül. Úgy érzem, órák óta ülök ott ezzel a lüktetéssel a koponyámban. Forró a testem, mintha lángokban állna. Úgy érzem, lázas vagyok, ami egyáltalán nem segít a fejfájáson, inkább súlyosbítja azt. Egy idő után felébresztem a barátomat, hogy segítsen kimenni a fürdőszobába. Még normális körülmények között is bizonytalanul állok a lábamon, de így felforrósodva még rosszabb a helyzet.

Csak arra vágyom, hogy hideg vízzel megmossam az arcomat, és hideg borogatást tegyek a homlokomra. De nem tudok, mert a legenyhébb nyomás is kibírhatatlan. A hajamat se tudom megérinteni, hogy kisimítsam az arcomból. Minden tincs egy-egy éles tűszúrás az agyban, ezernyi tű húzza és döfködi a fejemet.

Győzködöm a barátomat, hogy próbáljon visszaaludni. Ennek azonban semmi értelme, mert mindketten éberek vagyunk, hiába nem tud egyikünk se semmit tenni. Ülök az ágyon a sötétben. Azt kívánom, bárcsak megszabadítana a sötétség az agóniától, és véget vetne a kalapálásnak és a szűnni nem akaró szenvedésnek. Figyelem, ahogy felkel a nap. Kimerült vagyok. Lehet egyáltalán ülve aludni? Meg lehet azt tanulni? De ezzel a fájdalommal valószínűleg úgysem menne. Lehetetlen.

Hányingerem támad. A barátom fog egy vödröt, és az ágy mellé teszi. Utálok hányni, attól még rosszabb lesz a fejem. Vajon fel tud robbanni a fej a túlnyomás miatt? Annyira fáradt vagyok, és annyira fáj, hogy annak már nincs is értelme. Hányok. Könnyek futnak le az arcomon, miközben a fejem a vödörbe lóg. A barátom a hátamat dörzsölgeti.

Mindez folytatódik a nap hátralévő részében, néha másnap is. A reggeli migrén minden hónapban a menstruációm előtt néhány nappal jelentkezik. Kíméletlen, és gyakran a menstruáció alatt és utána is megjelenik. Néha egyáltalán nem akar elmúlni. A migrén kegyetlen. Megszállja a fejemet, és elfoglalja az életemet.

Kifelé a sötétből

Bár mindkét migrén típus része az életemnek, azért nem mindig vannak velem. A migrén elmúlása utáni napon, amikor megszűnik a tompultság, és már látok anélkül is, hogy el kellene bújnom a sötétbe, tettre késznek érzem magam. Készen állok rá, hogy megbirkózzam az előttem álló nappal, és a lehető legtöbbet hozzam ki belőle, mert soha nem tudhatom, mikor üt be a következő migrénes roham.

Bár ügyelek rá, hogy ne vigyem túlzásba, azért haladok a feladataimmal is, és élvezem a tiszta pillanatokat. Egyszerűen imádom a roham utáni napokat. Amikor legyűr a migrén, mindig megpróbálom felidézni ezeket a napokat, és emlékeztetni magam arra, hogy majd túlleszek rajta, és eljön a nap, amikor elmúlt a migrén. Ez éltet.

AJO-HU-NP-00018