5 dolog, amit talán nem tud az asztmáról

Először 2008-ban diagnosztizáltak nálam asztmát, és az azóta eltelt években kötelességemnek éreztem, hogy mindent megtanuljak róla, és az ügy szószólója legyek a magam és a többi asztmás érdekében. Habár a tudományos közösség sok mindent felfedezett már az asztma rejtelmeiről, én mégis rendszeresen új dolgokat tanulok, miközben cikkek után kutatok (ha kíváncsiságomban elmélyedek a Google hatalmas univerzumában).

Ezek közül a kevésbé ismert asztma-tények közül hányról volt tudomása?

1. Csak mert annak tűnik, nem biztos, hogy asztma

Egy kanadai tanulmány szerint az asztmával diagnosztizált embereknek – most meg fog lepődni – akár egyharmada valójában nem asztmás, csak asztmaszerű tüneteket mutat. Az asztmáéhoz hasonló tüneteket produkálnak a következők betegségek:

• hangszalagok rendellenes működése, amelyben a hangszalagok befelé húzódnak és elzárják a légutat (légcsövet)
• gastrooesophagealis reflux betegség (GERD, vagy atípusos savas reflux / gyomorégés)
• szívbetegség
• intersticiális tüdőbetegség

Ha úgy tűnik, hogy asztmája nem reagál a kezelésre, és a gyógyszerek megváltoztatása sem segít, akkor ideje bejelentkeznie a dokihoz, hogy kiderüljön, esetleg más problémája van-e.

2. Ki lehet nőni az asztmát? Csak lassan a testtel.

Habár ítélet még nem született ebben a kérdésben, a nagyközönség általában kinőhető betegségnek tekinti az asztmát. Egy kisebb tanulmányban sok megkérdezett szülő úgy gondolta, hogy gyermekük majd kinövi az asztmát, ami veszélyes lehet a gyermek asztma-kezelésére nézve.

Ezzel szemben én, az asztma-diagnózisom utáni első kutatásaim nyomán, meg voltam győződve róla, hogy ha egyszer asztmája van valakinek, akkor az mindig fellángol majd – s habár az élet folyamán a tünetek időnként visszahúzódhatnak, amit remissziónak hívunk, később visszatérhetnek.

Azt, hogy az asztma teljes mértékben kinőhető, azaz örökre elmúlhat, még mindig nem tartják teljes mértékben megalapozottnak az orvosok.

3. Lehet valaki asztmás anélkül, hogy allergiás lenne

Allergia nélküli vagy intrinsic típusú asztma gyakran fordul elő idősebb felnőtteknél, különösen nőknél. Az allergiás asztmában szenvedőknél azonban gyakran megjelennek nem allergiás asztma triggerek is, mint például a testmozgás, valamilyen betegség vagy a hideg, párás levegő.

Tehát csupán az, hogy az allergiateszt negatív, még nem jelenti azt, hogy tejesen kizárható az asztma – az allergiatesztek az allergiát diagnosztizálják, nem az asztmát! Ráadásul az allergiatesztek csak az adott lakókörnyezetre jellemző gyakori allergénekre vonatkoznak, másik kontinensen vagy máshol a világon lehetnek olyan kiváltó tényezők, amikre allergiás, csak nem elég gyakran van kitéve ezeknek, hogy tudjon róluk.

4. Nem minden kiváltó ok egyenlő hatású

Oké, lehet, hogy ezt már személyes tapasztalatból is tudja. Minden asztmás eset más és más, és igen bonyolult azoknak az anyagoknak a szövevénye, amelyek kiválthatják, de nem feltétlenül váltják ki a tüneteket. Sajnos az egyéni triggerek megismerése próbán alapuló felvetések és elvetések sorozatából áll.

Számomra a közönséges megfázás vagy más légúti fertőzés jelenti a legrosszabb kiváltó okokat, amit a hideg levegő és a mérsékelt testmozgás követ. Emellett érzékeny vagyok a parfümökre és illatokra, de az asztmámra gyakorolt hatásuk függ a kitettség szintjétől.

5. Az asztmás roham nem mindig befolyásolja az oxigénszintet

Amikor asztmás rohama van, a gyulladás miatt összeszűkülnek a nagyobb légutak (a hörgők és hörgőcskék), a tüdeje pedig felesleges nyákot termel, ami megnehezíti a légzést.

Ugyanakkor az asztma nem érinti az alveolusokat (a tüdő léghólyagocskáit), amelyeken az oxigén bejut a szervezetbe. Tehát egy enyhe asztmás roham alatt – még akkor is, ha a légutak összeszűkülnek és megduzzadnak – van elegendő hely az oxigéndús levegő olyan mértékű átjutásához, hogy az oxigén telítettség ne csökkenjen.

A lényeg: a normál tartományban lévő, 95 százalékos vagy annál magasabb oxigén telítettségi szint nem mindig lehet a legjobb előjele annak, hogy mennyire lesz súlyos az asztma fellángolása. Attól, hogy a roham korai szakaszában normális az oxigén szaturáció, még lehet nagyon súlyos az asztma. Az oxigénszint jellemzően nem csökken a normál tartomány alatti szintre, amíg a roham közepesen súlyossá vagy súlyossá nem válik.

Tünetei segíthetnek eligazodni abban, hogy mennyire súlyos az asztma fellángolása, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat csak azért, mert az oxigénszint normálisnak tűnik.

DUOR-HU-NP-00028