Az emberek gyakran kérdezik tőlem: "Mi az, amit nem tudsz megtenni az asztmád miatt?" Az igazság az, hogy valójában úgy érzem, több kihívást jelentő dolgot vittem véghez asztmával, mint mielőtt azzal diagnosztizáltak. Meglepő lehet, de néha éppen az asztmám ellenére vagy miatta vállalom a kihívásokat – nem vagyok hajlandó korlátok között élni csak azért, mert krónikus tüdőbetegségem van. Íme három kihívás, amelyekkel megküzdöttem asztmásként.
Az asztma-diagnózistól számított egy éven belül egy tánctanfolyamon találtam magam. A középiskolám táncórát kínált kreditekért, és le akartam adni az elemi kémiáról szóló óráimat.
Meglepőnek tűnhet, hogy nyitott voltam egy olyan órára, ami annyi testmozgással jár. Elvégre az előző félévben alig bírtam végigküszködni a 12. osztályos tornaórát a nem megfelelően kontrollált asztmám miatt. És akkor önként és dalolva jelentkeztem egy táncórára. Miért?
Mert meg tudtam csinálni. Az asztmám is jobban volt kontrollálva. Akkoriban találkoztam olyan asztmás emberekkel, akik a helyes irányába terelgettek. Arra biztattak, hogy fejlesszem magam és ne hagyjam, hogy az asztma diktálja a választásaimat.
Az is segített, hogy a tánctanárom megértő volt az asztmámmal, a koordinációs problémáimmal és a korlátozott mozgású ízületeimmel kapcsolatban. Türelmes volt, amikor le kellett ülnöm az órán, és arra buzdított, hogy annyit csináljak, amennyit bírok. Érthetetlen módon jeles osztályzattal zártam a félévet – ami véleményem szerint egyértelműen az erőfeszítéseimnek szólt, nem annak, hogy valójában jó táncos lettem volna.
A választásom, hogy részt vettem azokon a táncórákon, fokozta érdeklődésemet a fizikai aktivitás és az egészség iránt. Ez a kíváncsiság késztetett végül arra, hogy az egyetemen kineziológiát és alkalmazott egészségügyet tanuljak. Szerettem volna többet megtudni a testmozgás és a krónikus betegségek kapcsolatáról.
A testmozgási szokásaimban vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. De nem hagyom, hogy az asztma visszatartson. Az asztma pont az egyik oka annak, hogy megpróbálok többet mozogni – nem pedig a gátja.
Asztmásan utazni jó néhány kihívással jár: váratlan kiváltó okok, újrakeringetett levegő és bacilusok a repülőgépen, teli gyógyszeres táska. De ezen akadályok ellenére is szeretek utazni, és nem hagyom, hogy az asztma megállítson.
Nem sokkal az asztma diagnosztizálása után kapott el az utazási mánia. Az elmúlt évtizedben nyolcvanszor repültem – az egyes repülési szakaszokat külön számolva. A 81. repülőutam néhány nappal az asztmám diagnosztizálásának tizedik évfordulója után jön majd. (Ha jól számoltam és nem hagytam ki véletlenül néhány járatot.)
Otthonomtól a legtávolabbra a svájci Zürichbe utaztam. Nem tettem túl távoli utazásokat vagy vad dolgokat, de asztmát kiváltó okok és váratlan helyzetek bárhol akadhatnak. Az első kaliforniai utamon például fellángolt az asztmám, és további gyógyszerekre volt szükségem. Az eset után viszont már tudtam, hogy megbirkózom bármivel, ami egy utazás közben felmerülhet. Utazásaim nagy része az asztmához köthető, hiszen sokszor tartok előadást asztma rendezvényeken, konferenciákon. Tehát bizonyos szempontból sok kalandomat épp az asztmának köszönhetem.
Az írás nem éppen asztmát kiváltó tevékenység. (Erre egyébként a hivatalos szó az asztmogén, ugye milyen menő?) De ha egy évtizeddel ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy online fogom megosztani az asztmám történetét, vagy hogy a blogom miatt majd konferenciákra repülök, akkor nem hittem volna neki. Nem is sejtettem, hogy az asztma-diagnózisom ehhez a hihetetlen kalandhoz vezet – ami azért kezdődött el, mert úgy döntöttem, hogy billentyűt ragadva kiírom magamból a történetemet.
Mindig is szerettem írni, az asztma pedig rengeteg mesélnivalót kínált nekem. Voltam olyan szerencsés, hogy az lett a munkám, hogy elmondjam ezeket. Nem minden történetem vidám. Az asztmával való élet sok frusztrációval is jár. De hihetetlenül hálás vagyok, hogy megírhatom, illetve megoszthatom a történeteimet és másoknak is segíthetek. Valójában sosem hittem benne, hogy író leszek. Nos, úgy tűnik, az asztma megváltoztatta ezt!
Az elmúlt néhány évtizedben csökkentek az asztmával kapcsolatos előítéletek, illetve a neki tulajdonított korlátok. Minden generáció többet tanul és egyre képzettebbé válik. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy sok mindent megtehetnek asztmásan is – ehhez néha csak másképpen kell csinálni bizonyos dolgokat. Talán azért, mert nálam 16 éves koromban diagnosztizálták az asztmát, vagy az edukációnak köszönhetem, de soha nem éreztem úgy, hogy az asztma korlátozta volna a választásaimat az életben. Ehelyett arra ösztönöztek, hogy az asztmámmal együtt kerekedjek fel a kalandokra.
DUOR-HU-NP-00027
Lezárás dátuma: 2024. március 25.